Születésnapomra
Harminckét éves lettem én –
csak erőpróba e költemény
irka
firka
|
játék ez, mellyel múlatom időm, ne csapjon az unalom nagyon agyon.
Harminckét évben kereken szültem a három gyerekem. anya – banya!
Lehettem volna oktató, nemcsak biliért rohanó bajnok dalnok.
De nem lettem, nem érdekel, panaszt a vers nem énekel, szánom bánom.
Sorolom, hogy van családom, hitelem, autóm, lakásom. Hitem. Miben?
Leszek, remélem majd doktor, nevemhez írom akkortól, büszke rüfke.
Munkám, hogy lesz-e, titok. Esetleg üzletet nyitok. Félek, élek.
Ellenségeim nincsenek, nem birtokolok kincseket. Érték mérték.
Remélem, senkit sem fogok, semmire semmilyen fokon taní- tani.
|
Szarvasok, oroszlánok, delfinek és bárányok
1.
folyosókon szinteken
lépcsőházakban űzött szarvasok
agancscsattogás fehér korlátvasakon
a menekülés elkeseredetten
gyorsuló ütemében
szürke járólapokon
idegenen kopogó paták
kopott szemeikben karnyújtásnyira
az erdő
tisztelettel agyonlőtt állatok húsát faló kürtösök
- az erdő szelleme -
költözéskor korlátvason
csattogó trófea
2.
szél a nyakában
szél a sörényében
ritmus fegyelem mozgás
lélegzés türelem
bólogató levelek
káprázik az ég alja
állati izzadás
háttérzeneként recitál
- se perdero l'amore oggi
sara per poca prudenza
se acquisiro prudenza nel futuro
sara per poco amore -
a 36. perc holtpont
a hősi halálról nem vesz tudomást
fut tovább
oroszlán a naplementében
3.
úszáskor az utolsó fáradtság után
minden hossz végén a víz alatt fordult meg
a légszomj ellenére
ha kiparancsolták volna a partra
annyira összezavarodott volna
hogy elfelejt szabadon lélegezni
- fickándozó delfinkölök
4.
báránynak születni vesztes helyzet
feláldozzák megeszik
széttépik a kutyák
vagy birka lesz
tehetetlen maflaság
azonban némely báránybőr farkast rejt
világrendről
indok nélküli események
látszólagosság
természetesen suhannak az évek
senki nem csodálkozik, hogy nem 1998at írunk többé
vagy 2004et
egymás után kerülnek számok és betűk
pedig egyenként is jelölői elsikkadó jelentéseknek
a 9es leszek én!
de ki fogja észrevenni a tökéletességemet
a tescos árcédulákon?
közben kint a szél alattomban
gördíti tova a felhős égboltot
kicsinyes optikai csalása
földre dönt egy 10emeletes panelt
ennyire egyszerű világrendet bomlasztani
én pedig tényleg hajlok arra, hogy egy nagy fényes búgócsiga az otthonom
az utolsó előtti helyiértéken ücsörgök
én, a 9, a minden.
szakításokról - M-nek vigaszképpen
most történt
pedig a Hold a Jupiterrel és a Vénusszal táncolt - vagy épp ezért
szóval volt egy csepp tavasz és olvadás
menekíted ki az életed
ahogy én éppen négy éve éppen ugyanezen a hétvégén
fásultan-kábultan vissza se nézve többé az autóból elutaztam
utána a selymes semmi következett
az éjszakák csendje
a mindennapi rutin hiányának a csendje
egészen meg kell enned a csendet
jóllakat a némaság
a nagyembernek az időt adtad
felakaszotta a vécében a falra
most a társaságod adtad országról országra
nevess rajtuk…
a hallgatásból nyugalom
az erőlködésből erő lesz úgyis
aztán megjön végleg a tavasz
Z-nak
a szerelem árnyékában
szóversek
harmatjárás
csillagvíz
széllétra
holdhinta
napszem
testtemplom
állapottá merevedett érzelmek
érzetek váltakozása
templomtest
miseszünetben renoválás tisztítás
alázatos eső- és szélvárás
szürke kék szürke lila freskók ritmusa
odaérkezés perselyürítés
félpár elveszett fülbevaló után hullatott könnyek
robajjal hulló poros imakönyvek
megátalkodott hajhullás
némán konokul málló vakolat
rózsaablakon kék szemhéjpúder csillám
az ajkak csupa arany stukkó fent és lent
csend játszik az orgona fehér sípjain
gótikus hiúság szempillaoszlopok
tömény tömjén parfümök
kör-kötéltánc az orgona csendjében
kötés és oldás kötődés és oldódás
az istennő kedvéért aki vagyok
Az eső alkímiája
bűz sár némaság
gallyakat dögöt rohaszt
végtelen eső
beborul dörög
szeles szúrós cseppekkel
szennyet űz a víz
pocsolyán pára
illatos levegő száll
fodros víztükör
eső
Ectinek
gömbölyű cseppek
pocsolyán tiszta kör
eső pára leng
kitartott mozdulatok
láncokon táncolni -
visszakapaszkodás a mereven körülhatárolt
tények alkotta konkrétumoktól
egy homályos entitáshoz
meleg sűrű bizonyossághoz
láncokon táncolni -
ringatózás meghitt jól ismert mozdulatsor
monoton ismétlése
mint értelem és cél vezérelte cselekedet
láncokon táncolni -
a játék ereje
és az erő a játékra.
karácsony
karácsony lesz.
esténként fényt gyújtunk a félhomályban
kristályszerűre takarított üvegfelületek
sokszorozzák a táncoló lángokat
gyöngysort díszeket aggat
a karnisra az alkonyat
mindennap apránként valamit elővesz a várakozás
egyenként az angyalokat
az angyalok ünnepekkor velünk vannak
megint
a születést nem értik a gyerekek
csak a csodák természetesek
Nórit aggasztja, hogy
fogja a Jézuska felemeleni az ajándékokat,
ha folyton csak egy kereszten lakik
ahová oda is szegelték a kezét.
végülis messzehajtja a kételyeket
a fahéj illata és hogy a narancsokat
fél marék szegfűszeggel sündisznókká
lehet változtatni
nem akarom látni a szomszédok agresszívan villódzó erkélydíszeit
nem akarok eltörpülni a bevásárlóközpontok pléhtetjénél lebegő
díszmonstrumok alatt
lehúzom a redőnyt
meggyújtjuk a gyertyákat
énekelünk lelkesen és hamisan
csodák
a melegvízben ültem
december szúrós esőcsepekkel ragasztotta
a tölgyek utolsó leveleit az üvegre
sok-sok levélszem dideregve pislogott
befelé, a meleg kékségre
meg rám, ahogy a pára
beburkolt
kiürített
beterített.
este elaludtak a gyerekek
a mikulás-én megjöttem
- és így szakadt félbe a nap -
nincsenek csodák
A Nap íze
Nyugágy. Napfürdőzés D vitamin
töltekezés bikiniben.
Milyen íze lehet a napnak, annak a
sárga szabálykövető korongnak,
ami nap mint nap engedelmesen
megérkezik oda, ahová a csillagászok kiszámították.
(Szabad kérdőjelet tenni egy ilyen mondat után?)
Én is így tartom a diétákat a szabályokat
az egészséges életmódnak és az orvosoknak megfelelve
Amikor kislány voltam, nagyanyám
délutánonként desszertet készített nekem
törhetetlen kávés pohárban:
egy tojássárgáját és egy evőkanál
kristálycukrot kevert habosra
éppen 10 percen keresztül.
Biztos vagyok abban, hogy a napnak
kikeverttojás íze van,
amit nem tudnék, ha nem lettem volna gyerek, hiszen akkor még
nem lehetett szalmonellás a tojás,
a kristálycukor édesség volt
nem pedig 9 gramm magas glikémiás indexű
finomított szénhidrát.
6ár
a könyvtárba nem jutok el hetek óta
a korlát csupa derékszögű bizonyosság
átjárhatatlan fal
de én az időt kétszerezem ebben a kubista mikrokozmoszban
hiszen főzés közben lehet telefonálni
edzés közben gondolkozni
porszívózás közben énekelni
versírás közben intimtornázni
a módszer ez
[alapjában érdektelen és értelmetlen az összes többi embernek]
így tervezem meg és hajtom végre
magamat – amennyiben a teendőim és tetteim engem jelölnek
ez kérdéses még
azonban gyanítom így van
vagyis hiszem hogy így van
akkor következésképpen így is lesz
így írom magam állandó változóvá
- új időknek új dalaival –
akármi mássá alakulok
ami per pillanataimban
befér a derékszögeim közé
az ablaküvegen csorog lefelé a bizonytalanság
én meg fogom az egészet
erősen fogom
hogy mégse hulljunk darabjainkra
mert azt már nem tudnám ismét összerakni
friss...
mosolygó jácint
magában leng a szélben
carpe verem
respirare a passi lenti
lassú lélegzés lépésenként
csend
a légzés csendje
a légzésszünetek folytatólagos csendjei lépéseim között
szélcsend a hegytetőn
némaság
le nem írt eltékozolt szavak sokasága
pazarlás
nem beszélés
feláldozott szavak a befelé figyelésért
nem szabadott leírnom a titkokat
megtudtam azt ami a legszemélyesebb érzéken keresztül
lendíti működésbe a testet
és nincsenek rá szavak
- még nekem sem
most megjöttem sötét hónapok után tanulom
újra a napsugarak érintését a homlokomon
tanulom újra papírra formázni betűnként a szavakat
mert semmit sem csináltam
tanulom újra elgondolni a létezést
a hajnali ég kékje és a falra verődő narancs felett érzett gyermeki boldogságot
tanulom ma újra
szilveszteri áhítat
üveggé változott az erdő a szőlőhegy és a kerítések
a szélvédő üvegén ártatlan fehér liliomok nyíltak hajnalban a hidegtől
egyszerre szikrázott minden
az autópálya a horizonton
az ég bántókék kupolája
és a tavon a jég
a szarvasok úgy hiszem elrepültek
csend volt
minden ami csak moccanni tudott még
átmenekítette magát valamiféle szürkésbarna langyosságba
kályha mellé
birkaszőrrel letakart fotelbe
emlékezésbe, nyári meleg esős sárban tapicskolásról
az évet lezártuk
a kertben a faház volt a szauna, oda kimentünk
bikiniben aztán egy homokórányi ücsörgés-izzadás után
mezítláb zsupsz
hóban hemperegni
jeges január van
a hó szerencsére nem esik
és szerencsére idén semmit sem fogadtam meg
- kívánságaim és terveim vannak -
egyéb nem kell
kidobom a kacatokat
a testemmel imádkozom
Szekszárd - Felolvasó
Interaktív képi költészet kísérleti jelleggel, a közönséggel együtt írtuk karácsonyra:
origóba ugrik
a benned lakó istennek
falra festett optikai csalódás
- trompe-l'oleil -
elvakít a festett naplemente
leégeti a bőrt
mert nincs az az ultraibolya faktor ami engem megvédene
hiszen csak poszterről ismerem a napot
az a régi Nasa felvétel is emlék
csak napok elteltével jut persze eszembe
elvakít a festett naplemente
vörösre éget
nincs olyan ultraibolya faktor ami megvédene
mert csak poszterről ismerem a napot
- mögéd lépek, mert leég a bőröm
Ikarosz
Ikarosz hátára száradtak égtek a viaszcseppek
mikor a szárnyait felszíjazta
s nekifutott a nap felé
elrugaszkodni
szabad halál a lélek
ajándékba kapom
kölcsönbe kapom
mondhatni az érzeteket
hogy a legnagyobb játék hevében
vagy a szerelem után
- mert omne animal triste post coitum
szerencsére mint mindenki más
nem vagyok eredeti -
valami a szobába lépjen
és suttogja a sötétben
hogy szabad halál a lélek
balzsamos hűvösség az izzadtság
félek
mígnem eltökélem a következő
rugaszkodást
és felold az alvás
Ikarosz szárnyai darabokban
viaszcseppek a habokban
sír a nap
Ikarosz szabad
