nem alszom pedig akár naphosszat
flangálhatnék pizsamában
kávé virrasztás alvás váltakozva a napjaim most
az idő folytonosságát szarkák lopták el
fejet hajtok nyugtalanul
pedig nekem biztosan kell tudnom
hogy az egyenesek a végtelenben találkoznak
mégha minden nap kedd - akkor is
különben minek vakarnám a jeget körömmel az ablakról
és minek terveznék utakat?
szavaim mélyen a hó alatt
alszanak
vagy épp levedlik jelentéseiket
megrettenek, vajon milyen állapotban
kapja fel őket a szél
tavasszal tovasodorni
elhajtottak a moziból
két embernek nincs vetítés
és visszaadtak 550 Ft-ot
összeraktam a részeket végül
álmot akarok választani ma éjjel
saját poharat kanalat a keveréshez
álmot is
mert mindig tőlem indulsz
hozzám érsz haza
én tőled indulok el
és igyekszem vissza
bár figyelsz akkor is ha nem tudom
mint a gyerekeket
és azt akarom, hogy ugyanazokon a sötét utcákon
hegyoldalakon bolyongjunk éjszaka
dideregve roppan a hó
utcalámpák sápadt pislogásában
a mozi előterének folklór-szoc magányában
neked is ugyanazt az álmot választottam
¥§©º¶ÁÑÄÊÎÁ·©©©
Ñ®;*$"SäðàÛÊÖ·ð"
®#'</\¸³©¡»·Æ\ð'ä
"'³!%*,·!*"$%Æä%».
hidegben csikorog a bevásárlókocsi lánca
eldőltem volna ha nem lehetett volna belekapaszkodni
gondolom látták
kételyeim két lépésenként és a pezsgőspult előtt
persze a bevásárlóközpont nem telefonfülke
szárazat vagy édeset fogunk inni?
tétovázok döntök
mégis hívlak
aztán mégis Máriát is
rendben majd máskor
maradnak a párhuzamosan futó neonszakaszok
a ferdén két helyre beparkolás
a hideg pára a kabátbélés meg a bőröm között
más nincs
az ég rozsdás fedő
korrózió-csillagok
"non portare l'orologio
non lo porti, non lo portare!"
végülis van 3 perces tojás
lehet hát 11 perces vers is
2 perces nótaszó
félperces kaputelefoncsörgés hajnali kettőkor
5 perces út
1 óra várakozás
ami épp 6 görög strófának felelhet meg gyakorlásképpen
kabátjukat csak azért se levevő
csak azért is beleizzadó idősebb emberek között
az idő a latyakkal csorog be a csatornába
becsukta szemét az órám
meg kellene javítani
ki lehet aludni a fáradtságot a rémálmokat is
talán egy másik nap
ma az enyémek
Ofélia haja lebegett a vízben szőkén
fehéresszőkén hosszan
láttam a víz alján a haját úszni
végigmasíroztak a katonák rajta fekete gumicsizmákban
nem akarok többé szőke lenni
nem akarok dús hullámokat
bár bízom a felhajtóerőben
és egyre gyarapodnak a nemakaromok
durcás dacos leszek
egyszóval kezelhetetlen
mert nincs időm beletemetkezni a kék szemekbe
végigpróbálni a ruhákat
újságot olvasni
sminkelni indulás előtt
magamravágom a nappaliajtót
rigó leszek és csak röpülök
Kicsit a játékért, kicsit Berzsenyi tiszteletére,
kicsit az insomnia oldására.
Sok-sok ember járja a városok
szürke járda-út peremét, kezük
zsebbe bújik, és hüvös újjuk az
ernyőre hajlik.
Látom, lépteik akarattalan
egyhangún posványba terelheti
mélabús az útra nem is való
félelem, kétely.
Nézem csak az autóm meleg
biztos ajtaján át, szeretném bizony
aggodalmukat elorozni, s nekik
adni sajátom.
sűrű köd
mézesőcseppektől
lefolyó csillogás
lepereg a sár a falról
lepereg a homokóra a szaunában
bezárom szemem erővel
a folytonos rohanásban
a szembe verődő napsugarak elől
az erdőből ki-kibújó szúrós sugárnyalábok elől
ha egyszer úgy szaladok
hogy csak utólag tudtam elképzelni
ahogy a gyertyatartó fémes száráról visszanéz a láng
mert addigra megkerültem az utolsó bólyát
sőt már vissza is értem talán
meg se gyújtottuk
megsokasodtak a betűk
lefejtve róluk jelentést firkáltam
cirádát
A Á B C CS D DZ DZS
valahogy így
kitalálok neked egy új nyelvet amiben csak szép betűk lesznek
és csak szép szavak
LENCSEVÉG
JANCSISZEG
mindegy is mit jelentenek
látod? ezek szép szavak
és az emberek is betűk lesznek
B aki jóllakott és mosolyog
A aki segítségre szorul
G aki kucorogva alszik csendesen
Í aki rohan, mint a latin Í- látod? már csak a hátát látod
ZS akik már kibékülni sem tudnak
SZ akik szeretik egymást és összenéznek
E aki segítő kezet nyújt
a telefonszámok is betűk lesznek
ABE - a gasztroenterológus száma
CS - a kalandoré aki mindennemű meglepetésben benne van
QW - a magányos bosszúvágyó száma
M - a szakács száma
fejből lehet majd tárcsázni akárkit a földön
nem veszünk össze majd hogy halomban állnak a cetlik a kredencen
mert mindenki mindent tudni fog végre
egyből odatalál uticéljához
anélkül hogy egymásra fektetett szabásminták
pontozott szagattott ívei mentén tévelyegne
még volt szándék
szétfeszített szempillasorokat
ahogy lassan csukódott rá az alkonyat
a halmokra, ahol kicsi voltam
ahol a fehér szaggatott vonal mentén
kormányoztam bizonytalanul
billegett a föld is alattam olykor
sandán figyelt a hold
anya, kapcsold ki a holdat nem szeretem
- mondja Nóri -
mert csak a napocskát akarom és a repülőket
dehát a holdhoz nincs távirányító kapcsoló
és konnektor sem
így inkább a reflektorral érvénytelenítem
a méla sápadt semmit
a végtelent
a borzongást az erdő közepén
szembenéz egy őz
hatalmas
őrzöm szeméből a riadalmat
belém költözött
az éj az ősz hajtja
bukdácsol - nem talál ki a fényszórásból
végre megajándékozza önmagát a sötétség szabadságával
nem bírtam tovább futó gyöngyszem lenni az választóvonal-fonal
kacskaringós önkényességén
dobokat hallgattam
a lüktetés oly sokféle volt egyszerre
hogy hallottam az összes ember szívdobogását akit csak ismerek
és azokét is akiket egyáltalán nem szeretek
nem kapcsoltam ki a holdat
viszont elhoztam a tévét
bekapcsoltuk
a rémületből visszatespedtem a napi gondok közé
és lett minden ismét színes éles kép
letisztult hang
semmi különös
alvás
viszonylagos béke
míg a sütő digitális időmérője visszaszámol
félkábán billegek a széken
tavaszi barkára őszi aranyavarra
és nyári viharra gondolok
a székláb koppanásainak ütemében
ízlésterror hogy szemben almazöldre festettek egy egész társasházat
ami semmilyen évszakhoz és az aszfalthoz sem illik
az autókhoz és a járókelők szatyraihoz sem
apró bosszúság
sokat gondolok a lenövő hajtövekre
a dolgozatokra amiket meg kell még írni
a vasalnivalóra
és a vízkőre is a perem alatt
aztán fogorvosra gondolok
és a bőrömre
igen a bőrömre sokat gondolok
elvágták benne az idegeket és nem érzem a hasamat azóta sem
azóta meg teljesen bizonyos vagyok abban, hogy engem nem a bőröm határol
és nem az vagyok, ami a bőrömön belüli
számszerűsítherő űrt kitöltő
szerves anyag
meghasonlás ez
mert mikor még kicsi voltam bizony hittem feltétel nélkül
hogy a személyeket szubsztanciájuk határozza meg
- pedig az akcidencia nem akcidentális annyira még sem
mint amennyire szeretnénk
idealizálni ezeket a tavaszi barkákat,
az őszi aranyavart
a vihart és az almazöld kockát itt a domb tövében
közben mindent beleng a kenyér illata
járulék vagy lényeg?
úgy zárul néha vissza önmagába az élet
ahogy a hajnalkák rebbentik össze szirmaik
a napsugaraktól elrejtve illatos édes lényegük
elbújok mint ők
nem mutatok többetl
halvány sziromhátuljnál neked
körbebarikádozom magam kávéscsészével, illatos fűszerekkel
telefonokkal amiket úgyse veszek fel ha csörögnek se
majd visszahívom ha van valami érdekes
és úgy zárul önmagába az élet
ahogy a babák hüvelykjüket tenyerükbe rejtik
minden más iszapbirkózzék nyugodtan
hathúsz
hat túsz négy túsz túzok
reggeli bevásárlás reggeli kávé
reggeli hírek reggeli útnakindulás
reggeli megintkávé és levelezések
reggeli hulló sárga levelek a parkban
nap munka csinálás
kis szünet sms telefon
szünet csinálás dolog
sietség munka
ebéd
dolog
dolog dohog
dohos helyeken a molyok
szétfolyó órák
szétfolyó szétfolyások
a terasz kövén
telefon
hogy vagy-ok
bizizizi vagyások
fejzár szájzár
szemzár számzár
általános csend
fegyelem rend
szomszédok munkában
kalákában parkolókorlátot támasztó szomszédok
lélegzik az aszfalt
készül beszív kifúj beszív kifúj szájon át
orron át az aszfalt
fájront játék
fájront papucs az előszobában
leves az asztalon
fagylalt kávé megintkávé ebéd után
kalákában támasztják a szomszédok a korlátot már
gyerekek kerékpárt tekernek a kerekek alá
siserehad
siserehadat babysittel a naplemente
sportrohanás
sportfogadás
láz izomláz
alattomos láz genny vér izomláz
pizzafutár piros autóban a piros lámpánál
vacsora
vers
gondolat gondolat nincs
hűtőmágnes van
alvás
álom nincs nincs álom
alvás
nem lesz belőlem szobor
beton hamu és por
a levegő megállt és a hideg
meg a meleg
föl-le futkározott valami égigérő paszulyon
a pokol és menny közti termikus
kölcsönhatás jegyében
hővezető gerincvelő
az égés és a jég hol így hol úgy
beleporlaszt az alvásba
lecsúsznak csömöreink a lefolyókon
csatornákon
könnyű-e kirekeszteni a nemkívánatosat
szimpla zárcserével
vagy alattomosan költözik vissza
időről-időre belengi asztalod
tudod, szédülök sokat
valahogy mindenki aggódik valamiért
vagy valakiért akit szeret
- mert mindenki szeret valakit vagy valamit -
a kérdés nem az hogy kit
hanem hogy kimondható-e maga a kérdés
a szeretett felé
ma megint megkörnyékezett az a vén
cigányasszony a parkolóban
nem tudom hogy az ételt a bevásárlókocsit vagy a papírpénzt akarta
de közbevágtam "a múltkor már megpróbálta kotródjék
ha nem akarja hogy hívjam a rendőrséget"
és felismert múltkorról
csaknem sírva fakadt de ki sajnálná foghíjasan
káromkodott csendesen
és úgy állít a sarokba a szédülés ma éjszaka
ahogy én a vénasszonyt elzavartam
néma zavarodottság
a következő kötelességig
szárazak szemeim
most nem kérdezhetlek
életre vonják szemhéjukat az ablakok
hajnalban még az éjszakai ragadozók szédelegnek
megrészegülve az első napsugaraktól hazafelé
alhatnék
de megtalálom az időt lassan
az időben a tettet
a tettben magamat
meggyógyulok végre - csak ez a temérdek csend egész nap
és éjszaka
alszol én meg mosolyt dúdolok kislányunk arcára
alszik sóhajt
hajnalban várom a fényt a redőny hézagaiban
akkor már nem félek soha
kelni kell elmész és várlak utána
ez a nap
kapcsoljuk ki a tévét szerelmem
beleszorultam a várakozásba
ha megjössz
összeveszünk aztán szempilláimmal bepislogom arcodat
Nórikám, most nyaralsz
éjszaka már hidegebb van ilyenkor
takarózz be jól
anyának pihenni kell és meggyógyulni
rajzolsz és énekelgetsz egész nap
mutatnak neked kakast nyulat
játszod telefonálunk aztán tényleg hívlak
elmeséled hol a cica és az ebédet
meg hogy nagypapi belevágott a szakállába
én pedig titokban sírok
el akarlak hozni
de holnap még úszni mész - dolgaid vannak
rendberakom a szobád
lesz nagy ágyad új ágyneműd párnád
szép álmaid
elolvassuk majd a könyveket együtt
festünk kék piros lila balatonokat
és anya végre megint felemel majd téged
valami naiv giccses dolgot képzeltem
mint az augusztusi harmatos gyepen
mezítláb ugrándozni a napsugarak felé
Kneipp taposókúra
meztelen szaunázó osztrákok kontra
wellness a kocsibeálló füvén
nehéz elfogadni a lassú gyógyulást
a hőséget is éjjel a szobában
különböző nem létező de létezhető valóságokat rajzol
az esti lelkiismeretfurdalás sárga istenasszonya
a naplemente sugarai közé
a félelem semmibe vetül hát
parttalan szemrehányások parttalan levelekben
aki tényleg szenved fordít egyet önmagába döfött tőrén
a golgota szögeire gondol - gondolom -
és elégedetten nyugovóra tér
valami naivan giccses dolgot képzeltem
harmincas befutott színésznő
ambiciózus szerelemkeresése
hogy gyereke legyen
nehéz elfogadni hogy nem lehet mindig segíteni
vagy ha elfogy a kávébab épp hétfő reggelre
különböző nem létező de létezhető valóságokat rajzol
fehér összespirálozott lapokra egy kéz
felesleges elképzelni is
vagy ilyet írni mert egyszerre csak egy történetben
szerepelhet Pinokkió
a többi tévelygés
dezorientáltság
a skicckönyvekben jobb, ha minden lap hófehér marad
valami naiv giccses dolgot képzeltem
nehéz elfogadni
különböző nem létező de létezhető valóságokat
hajnalcseppekben úszó sugarak
megváltás az ajtó üvegén
csak a csendet hallgatom
Z-nak
vigília ismét mint régen
mégis ma először
még van erőm
mindenki szuszog hallgatom nyugalomban
ránkszakadt a meleg
megálltak a csillagok ma éjszaka
a hold sem csökken ma - nem vándorol
vagy a szuszogásotok ütemére épp egyet előre egyet hátra ring
égtenger habjai között holdbólya
hódolat, primum movens immobile!
hódolat a holdtól
a holdat giccsesen bámuló szerelmestől
és hódolat tőlem
projekcióim értelmet nyernek
önmagukra mutatnak vissza
eltüntetik a nyugtalanító űrt
a másodpercmutató 1 fokos kattanásai között
megjöttem egyedül vagyok most
mint a feltámadásból
mindent újratanulok
egyenes háttal lépdelni írni
vizet kortyolni és üríteni is
a fájdalom kizárt a testemből
maradt a lélegzés a ringatózás és a versike
amit nem mertem volna még ott sem és akkor sem hangosan kántálni
és amit azóta már el is felejtettem
július ötödike az úr kétezerkilencedik évében
a kislányom sírt hogy hol vagyok
a szerelmem sápadtan simogatta a hátamat
az orvos higgadtan mérlegelt nem hagyott ott
én pedig nem tudtam magamról
mások szabadságon lehettek meg a Balatonon
siratták vagy élték a szerelmet
ködös kastély ez emberszobor oszlopokkal
baldachin a szülőágy felett
a termeket pedig bejárta a slágerrádió az óraketyegés
felesleges szerkezetek
az aneszteziológus a nevemen szólított
megmutatták a kisbabát
sírt
sírtam
csak néhány jellemhiba állandó
egyébként hozzásimulnak ízületeim
az újholdfényes hidegfrontos várakozáshoz
a domboldalon a fűszálak alázattal hajtanak fejet
minden légmozgásnak
ellesem tőlük hogyan
aggodalom és helytelen diagnózisok
fogrozzák a várakozást
estére elül a félelem
alvó kavics a tó iszapjában
alvó halak lebegése
holnap megfőzzük őket
holnapra felszáll a sok köd
megszáradnak a ruhák
és a tinta a szerződéseinken
villanásnyi tisztánlátás
kimerültség és alvás között
a holnapról mert
átjönnek majd a gyerekek
és rétet virágokat rajzolunk
írom a nekrológotokat
nem tudjátok levenni szemetek köldökötökről
(hommage á F.Á.)
és becseréljük
az első házasságunk
törtaranyáron
gimnazista lányok majd a kémiafüzet hátuljába írják
döntött betűkkel
persze ott az az adoniszi sor úgyse veszitek észre csak hogy
a fületekben maradt
sovány vigaszként hogy másnak sem és később sem lesz jobb
pedig egyszerűen csak nem értitek még
piha haiku
az élőköltők az énekmondók a megmondók
is lapozgatták Attila verseit kórtörténeti dokumentációját
és tisztában vannak azzal hogy
egy sor fing egy sor nád egy sor fing egy sor nád
meg hogy mi fán terem a balatonszárszói vasútszakasz
söröznek és cigarettáznak
legfőképpen cigarettáznak
nyitott könyv vagytok
tudtátok?
aztán a többieket is - akiket illet - ők végig- és felolvastak
becsülettel még a pad alatt is
Petri György nem szereti a fickándozó hallottakat
drága élő költők, ti még a fickándozó élőket sem szeretitek
haladás poétikai fejlődés főváros
sírhalom felett sírni életünk hiábavalóságán
és mindezt leírni
az igen...
édesbús hangon mikrofonba monani a felolvasó esten
a poei tragikum folytatását kicsiben
középeurópaiban
felmérni mennyi csont maradhatott és a csonton
mennyi hús
Lee Annácskán, szegény
szegény Annácska
szegény élő költők
fogjátok egymás kezét
erősen fogjátok
nézzétek itt éltetek - így
még párna neked a hátam,
pihenj
a nap darabjaira hullott
azért vittem neked ebédet utólag
meg lakáskulcsot
mire együttért minket ismét az
alkonyat a templom előtt
mint régen találkoztunk
capuccinot kértem és elmeséltem hogy
huzatban utaznak az edények a zománc-
gyárban és egy gép festékbe mártogatja őket
öcsém meg kért egy felest jelnetőségteljesen
tudtára adta a pincérnőnek
aznap szakított
a földön járok jobbára autóval
őzek nyulak rókák cikáznak éjjel a fényszóró előtt
bár ne esteledett volna
a napfény vallásos áhítat a gyerkszoba falán
a kislányom fél tőle
vajon hány gyereket kell a világra segíteni hogy az ember megértse a halált?
A többi kismamma mondta a jógán hogy OMMM
hortyogtak a relaxációnál
nagy volt a testük és
azt hiszem csak ott voltak épp
a várakozás végett
nincs időm szertartásosan várakozni
nincs időm kivárni a várást
dolgaim vannak
eljegyeztük egymást
pécsre mentünka gyűrűinkért
belevésték a titkomat csupa nagybetűkkel
a 160 km/h-ás sebesség
az a fekete gépkocsi mégsem riad vissza kilesni
szerelmünk mézédes perceit
sikerre ítélve várjuk mi lesz
gutta cavat lapidem non vi sed saepe cadendo
gutta cavat... lapidem cavat...
cadendo cavat... non vi cavat...
gutta lapidem cavat
meleg esőben fürödnek most a fák
és a mosott ruha a teraszon
későn esteledik
magukat állítják át az órák
időzavarba kerülök de legalább a télnek vége
felébresztettük a leandert
táncol örökre adom
ölem melegét
szemeim tüze
szemedben táncol ölem
örökre adom
szemeim tüzét
szemedbe rejtve ölem
örökre adom
örökbe adom
szemem tüzét táncolni
ölem melegét
szemem tüzét
örökbe adom táncolni
ölem melegét
eljátszotta mint egy gyerek
hogy felépített mindeneket
ici-pici házikót hét ökrös szekeret
szeretőt óperenciás tengert
üveghegyet és lencsilányt
gyáva, eljátszotta a csalást
bűnődést - megbocsájtást
a gyáva feketén-fehéren
olvashatott volna valami vaskos
orosz regényt ahol
köpönyeg kalaphoz
és a hitetleneket évezredekig fektetik
egy egyenesnek látszó úton
a megváltás előtt
-pedig lehet hogy minden egyenes lemniszként fut vissza önmagába
különben hogy hihetnénk hogy a párhuzamosok találkoznak a végtelenben
mely elengedhetetlen feltétele talán a létezésnek -
vándorvesék arisztotelészi logikája
nomeg hogy az ördögéknél hogy szokás a féldimenziókban
konyakban orgiázni
mi mindent nem tesz az orosz tél ott
a fél-tél meg itt
a gyáva ül a szobában
a tévében meg síelnek
messiástudatunkról
mindannyian önmagunknak
ott volt csak figyelt - nem beszélt
ha beszélt sem mondott semmit
csacsogott
muffinreceptről bajnokságról és parfümökről - esetleg
aztán csak odaénekelt egy világot a nagy fehér hiátusba
amit 10 perc csend
vagy egy fecni vagy egy darab agyag hagyott neki
kimondta amit gondoltál
és feloldozott
megszerettette veled ellenségeidet
és nem kell szégyellened magad
a tükör előtt többé
majd szégyelli ő
- te birka!
sejtette már a reggelt a redőny
a friss levegő is elfogyott a szobából
én meg csak visszacsuktam a szemem
átkaroltál - vagy én téged
kicsi voltam akkor, mint mondjuk egy vízcsepp
valami harmatos mezőn faágon
legördültem egy pókhálóra
prizma voltam
fény voltam
víz voltam
tiszta voltam
és pókháló akartam lenni
látszólagos szimmetria
szabályos tökéletes geometria
torzult megvalósulása
az az átkozott "isten tervez pók végez" dolog
odaültem hát csak a pókfonálra
és szórtam mindenfelé a színeket
burok a sötétség
éjszaka van ködös ég
holdfény sincs csak a kétség
az emberi önállóságban
megint gyenge vagyok
össze-vissza kalapál a szívem
zihálok felszaladni a lépcsőn
a torokfájás a köhögés
kínoz
szeretnék pihenni
telefonálnak
felkelek
szeretnék pihenni
köhögök
felkelek
szeretnék pihenni
kakaóscsigára és szeretkezésre gondolok
felkelek
milyen értelmetlen
jégdarabokat vágott a járdára az olvadás
a szilánkokon már játszottak a sugarak
én meg azt a teásbögrét akartam a földhözvágni
vagy valahová csak nagy robajjal
sok szilánkká kényszerítsék a newtoni erők
de nem
viselkedek
elmosogatok
elmosogatom
visszateszem és végülis
a vízzel folyik le a düh és a zsír is a lefolyóban
mire kitakarítottam a konyhát
és kiengedtem a molylepkéket a kakósüvegből
azt hiszem megbocsájtottam
mindenért
pálinkát töltünk körönként
és lassan a valóság darabjai
összerendeződnek
hogy ne egyedül legyenek az összetartozók
vajon meg kell-e bocsájtani
a test-lélek ellen
pillanatnyi örömért
elkövetett bűnöket
vagy elítélheted pont mint a zsebtolvajt
a tesco parkolóban
bankkártyát letiltani nem olcsó
időigényes
csalódni meg - ki tudja
ostobaság?
a végén pedig így is úgy is jön egy taxi
elviszi mind.
Ma reggel. Nehéz volt kelni, az apukám vitt
mint gyerekkoromban
vele autóztam mindenfelé
vizsgáztam egy unottarcú tanárnál
csak-csak elnevette magát
a pillangó szárny egyik oldala
szürke a másik színes – mondjuk
hiányos biológiai ismereteink tudatában
képzeljük például így -
boldog a puszta létezés-röpdösésben
sem víztől sem ételtől
virágillattól részegül
és neki tényleg mindegy hogy te honnan is nézed
visszatalál önmagához
mesélem mintha
most akkor elmagyaráznám kedves, hogy
miért is nem vagy olyan boldog
ahogy egy halom tégla közt elvárható lenne
pedig csak megtörténsz te is
ahogy én történek veled a hallgatásban
a konyhában
egy korty kávéban
és ahogyan szeretnék mindentől távol bort inni
a férfival
az ő vörösborát
akkor amikor csak rám figyel
könnyeden lehet nevetni
nevetni és csacsogni
meghallgatja a tündérmesémet
akármit
végülis akármit
és amikor már nem az üvegben kavarog a borgőz
te akarok lenni teljesen
mert nem bőröd a határvonalad
és nem az én bőröm a vége annak, hogy én
engedlek én lenni ha tényleg figyelsz
engedlek
I.
a hideg harap
gőzgomolyaggá veri fel a lakás levegőjét ajtónyitáskor
mint a kávéra a tejhabot öcsém
én pedig ebben a kávé és termikus kölcsönhatás
gőzben olvastam el a szövegeket
napokon keresztül
szerettem volna írni de jobbára csak latin szavakat gyakoroltam
türelemre van szükség
és még mindig nem tudok önzetlenül kedves lenni
szégyellem magam
megbántani azt aki gondol rám pedig rajzolhatnék
vidáman pöfögő kisvonatot tájjal a szívébe
II.
karácsonyra igazgyöngyöt kaptam
és levágtam a hajamat majd kopaszra
közszemlén minden arcrándulásom
és míg beléjük feledkezel meglesem mire gondolsz
voltam vörösen tétova hófehér bőrrel vérszegény
szőke – fehér aztán szinte semmi
feketén veszélyes különböző hosszúsággal
most eredeti és kopasz
nincs hajam
hajszálaim kukában
megmentem magamnak azt ami csak az enyém
neked a tiédet
III.
autóba ülünk és végigszáguldunk a pályán
a sebesség áhítata elcsendesít
Milánóban a reptéren felszálláskor keresztet vetett mellettem egy férfi
nem járok templomba
és ez így jó
gyorsan vezetsz szerelmem
ha kérlek
és ez így jó
IV.
három városban laktam
az első költözésemért a volt férjem nagyon hálás – gondolom
dombok között pedig minden megnyugtatóan szelíd
és az ég kupolája nem úgy borul fejedre mintha
egy nagy tányéron pici falat lennél
amit éppen feltálalnak
a nagy NAGYEVŐNEK
V.
használtam azokat a szavakat hogy
narratíva szubtextus poézis
télosz ideoszinkretikus
hermeneutika
posztkolonializmus és esszéisztikus
de nem írtam levelet a Tanárnőnek
V.
végül
nem ez a legjobb
a legjobb titok
kékségben remegő szempilár