eső
Ectinek
gömbölyű cseppek
pocsolyán tiszta kör
eső pára leng
kitartott mozdulatok
láncokon táncolni -
visszakapaszkodás a mereven körülhatárolt
tények alkotta konkrétumoktól
egy homályos entitáshoz
meleg sűrű bizonyossághoz
láncokon táncolni -
ringatózás meghitt jól ismert mozdulatsor
monoton ismétlése
mint értelem és cél vezérelte cselekedet
láncokon táncolni -
a játék ereje
és az erő a játékra.
karácsony
karácsony lesz.
esténként fényt gyújtunk a félhomályban
kristályszerűre takarított üvegfelületek
sokszorozzák a táncoló lángokat
gyöngysort díszeket aggat
a karnisra az alkonyat
mindennap apránként valamit elővesz a várakozás
egyenként az angyalokat
az angyalok ünnepekkor velünk vannak
megint
a születést nem értik a gyerekek
csak a csodák természetesek
Nórit aggasztja, hogy
fogja a Jézuska felemeleni az ajándékokat,
ha folyton csak egy kereszten lakik
ahová oda is szegelték a kezét.
végülis messzehajtja a kételyeket
a fahéj illata és hogy a narancsokat
fél marék szegfűszeggel sündisznókká
lehet változtatni
nem akarom látni a szomszédok agresszívan villódzó erkélydíszeit
nem akarok eltörpülni a bevásárlóközpontok pléhtetjénél lebegő
díszmonstrumok alatt
lehúzom a redőnyt
meggyújtjuk a gyertyákat
énekelünk lelkesen és hamisan
csodák
a melegvízben ültem
december szúrós esőcsepekkel ragasztotta
a tölgyek utolsó leveleit az üvegre
sok-sok levélszem dideregve pislogott
befelé, a meleg kékségre
meg rám, ahogy a pára
beburkolt
kiürített
beterített.
este elaludtak a gyerekek
a mikulás-én megjöttem
- és így szakadt félbe a nap -
nincsenek csodák
A Nap íze
Nyugágy. Napfürdőzés D vitamin
töltekezés bikiniben.
Milyen íze lehet a napnak, annak a
sárga szabálykövető korongnak,
ami nap mint nap engedelmesen
megérkezik oda, ahová a csillagászok kiszámították.
(Szabad kérdőjelet tenni egy ilyen mondat után?)
Én is így tartom a diétákat a szabályokat
az egészséges életmódnak és az orvosoknak megfelelve
Amikor kislány voltam, nagyanyám
délutánonként desszertet készített nekem
törhetetlen kávés pohárban:
egy tojássárgáját és egy evőkanál
kristálycukrot kevert habosra
éppen 10 percen keresztül.
Biztos vagyok abban, hogy a napnak
kikeverttojás íze van,
amit nem tudnék, ha nem lettem volna gyerek, hiszen akkor még
nem lehetett szalmonellás a tojás,
a kristálycukor édesség volt
nem pedig 9 gramm magas glikémiás indexű
finomított szénhidrát.
6ár
a könyvtárba nem jutok el hetek óta
a korlát csupa derékszögű bizonyosság
átjárhatatlan fal
de én az időt kétszerezem ebben a kubista mikrokozmoszban
hiszen főzés közben lehet telefonálni
edzés közben gondolkozni
porszívózás közben énekelni
versírás közben intimtornázni
a módszer ez
[alapjában érdektelen és értelmetlen az összes többi embernek]
így tervezem meg és hajtom végre
magamat – amennyiben a teendőim és tetteim engem jelölnek
ez kérdéses még
azonban gyanítom így van
vagyis hiszem hogy így van
akkor következésképpen így is lesz
így írom magam állandó változóvá
- új időknek új dalaival –
akármi mássá alakulok
ami per pillanataimban
befér a derékszögeim közé
az ablaküvegen csorog lefelé a bizonytalanság
én meg fogom az egészet
erősen fogom
hogy mégse hulljunk darabjainkra
mert azt már nem tudnám ismét összerakni
friss...
mosolygó jácint
magában leng a szélben
carpe verem
respirare a passi lenti
lassú lélegzés lépésenként
csend
a légzés csendje
a légzésszünetek folytatólagos csendjei lépéseim között
szélcsend a hegytetőn
némaság
le nem írt eltékozolt szavak sokasága
pazarlás
nem beszélés
feláldozott szavak a befelé figyelésért
nem szabadott leírnom a titkokat
megtudtam azt ami a legszemélyesebb érzéken keresztül
lendíti működésbe a testet
és nincsenek rá szavak
- még nekem sem
most megjöttem sötét hónapok után tanulom
újra a napsugarak érintését a homlokomon
tanulom újra papírra formázni betűnként a szavakat
mert semmit sem csináltam
tanulom újra elgondolni a létezést
a hajnali ég kékje és a falra verődő narancs felett érzett gyermeki boldogságot
tanulom ma újra
szilveszteri áhítat
üveggé változott az erdő a szőlőhegy és a kerítések
a szélvédő üvegén ártatlan fehér liliomok nyíltak hajnalban a hidegtől
egyszerre szikrázott minden
az autópálya a horizonton
az ég bántókék kupolája
és a tavon a jég
a szarvasok úgy hiszem elrepültek
csend volt
minden ami csak moccanni tudott még
átmenekítette magát valamiféle szürkésbarna langyosságba
kályha mellé
birkaszőrrel letakart fotelbe
emlékezésbe, nyári meleg esős sárban tapicskolásról
az évet lezártuk
a kertben a faház volt a szauna, oda kimentünk
bikiniben aztán egy homokórányi ücsörgés-izzadás után
mezítláb zsupsz
hóban hemperegni
jeges január van
a hó szerencsére nem esik
és szerencsére idén semmit sem fogadtam meg
- kívánságaim és terveim vannak -
egyéb nem kell
kidobom a kacatokat
a testemmel imádkozom
Szekszárd - Felolvasó
Interaktív képi költészet kísérleti jelleggel, a közönséggel együtt írtuk karácsonyra:
origóba ugrik
a benned lakó istennek
falra festett optikai csalódás
- trompe-l'oleil -
elvakít a festett naplemente
leégeti a bőrt
mert nincs az az ultraibolya faktor ami engem megvédene
hiszen csak poszterről ismerem a napot
az a régi Nasa felvétel is emlék
csak napok elteltével jut persze eszembe
elvakít a festett naplemente
vörösre éget
nincs olyan ultraibolya faktor ami megvédene
mert csak poszterről ismerem a napot
- mögéd lépek, mert leég a bőröm
élmény-számok
varjak csattogtatják szárnyaikat
és megnyugtatóan körülölel sok napfényben tükröződő gömb a levegőben
most lehet még beszívni egy kis életet a téli nagyalvás
ajándékozás és evés előtt
mert most csendben íróasztalnál fogom a tollamat
futtatni a papíron
tábortűz színéről, a mályváról a kolostorkerti kerengőben
és a tenger illatáról
mert megfoghatatlanul elillant mindez
hideg van a kabátomon túl
és én meg billegek mint egy háromlábú szék
azt és ezt is egyszerre szeretném
mikor a homokban feküdtem és hunyorogva
a kékségben
azt képezeltem
- tudjátok ez titkos-
ahogy most itt ülök kötött kardigánban
és leírom a sirályt ami 8 óránál
menekült ki látóteremből
a többé nemlétező dolgok közé
aranyban
az arcomra írták magukat az arany stukkók a színházban
az állam rézkorlát hűsíti
támaszkodva nézem a csodát odalent
olyan voltam mint egy fényes gyertyatartó
lecseppent a viasz a harisnyámra
funkcionálok
a karmester csillámport varázsolt a szememre
ragyogok
funkcionálok
kinyíltak a tulipánok a buszmegállóban Pécsen
lassan olvad a fagylalt a kávéban
krémes barnaság
a dobbanásokra öntudatlanul felel a testem
a magány bársonyos köpenyében
bátran lépdelek tova
a gyerekek megszületnek
kifakadnak a fehér barackvirágszirmok
lefedve
tükör volt az asztal felett és tükör a fürdőszobában a plafonon
a pokol a menny helyére vetül
klausztrofóbia
és megsokszorozódnak a képek
meg a borospoharak
koktélban citrom menta
mindenki képet néz és képet mutat
a szövegek felfűzve egy láncra vonaglanak a szájak
ragacsos nevetés
vadászó macskaszemek
egyre kisebb lettem
szégyenlettem
szégyen lettem - lehettem volna
szerettem volna a fürdőbe kiosonni
és lefolyni a lefolyón.. és felfolyni a felfolyón a tükörben
kettészakadni
