nem alszom pedig akár naphosszat

flangálhatnék pizsamában

kávé virrasztás alvás váltakozva a napjaim most

az idő folytonosságát szarkák lopták el

fejet hajtok nyugtalanul

pedig nekem biztosan kell tudnom

hogy az egyenesek a végtelenben találkoznak

mégha minden nap kedd - akkor is

különben minek vakarnám a jeget körömmel az ablakról

és minek terveznék utakat?

szavaim mélyen a hó alatt

alszanak

vagy épp levedlik jelentéseiket

megrettenek, vajon milyen állapotban

kapja fel őket a szél

tavasszal tovasodorni

elhajtottak a moziból

két embernek nincs vetítés

és visszaadtak 550 Ft-ot

összeraktam a részeket végül

álmot akarok választani ma éjjel

saját poharat kanalat a keveréshez

álmot is

mert mindig tőlem indulsz

hozzám érsz haza

én tőled indulok el

és igyekszem vissza

bár figyelsz akkor is ha nem tudom

mint a gyerekeket

és azt akarom, hogy ugyanazokon a sötét utcákon

hegyoldalakon bolyongjunk éjszaka

dideregve roppan a hó

utcalámpák sápadt pislogásában

a mozi előterének folklór-szoc magányában

neked is ugyanazt az álmot választottam

¥§©º¶ÁÑÄÊÎÁ·©©©

Ñ®;*$"SäðàÛÊÖ·ð"

®#'</\¸³©¡»·Æ\ð'ä

"'³!%*,·!*"$%Æä%».

hidegben csikorog a bevásárlókocsi lánca

eldőltem volna ha nem lehetett volna belekapaszkodni

gondolom látták

kételyeim két lépésenként és a pezsgőspult előtt

persze a bevásárlóközpont nem telefonfülke

szárazat vagy édeset fogunk inni?

tétovázok döntök

mégis hívlak

aztán mégis Máriát is

rendben majd máskor

maradnak a párhuzamosan futó neonszakaszok

a ferdén két helyre beparkolás

a hideg pára a kabátbélés meg a bőröm között

más nincs

az ég rozsdás fedő

korrózió-csillagok

"non portare l'orologio

non lo porti, non lo portare!"

végülis van 3 perces tojás

lehet hát 11 perces vers is

2 perces nótaszó

félperces kaputelefoncsörgés hajnali kettőkor

5 perces út

1 óra várakozás

ami épp 6 görög strófának felelhet meg gyakorlásképpen

kabátjukat csak azért se levevő

csak azért is beleizzadó idősebb emberek között

az idő a latyakkal csorog be a csatornába

becsukta szemét az órám

meg kellene javítani

ki lehet aludni a fáradtságot a rémálmokat is

talán egy másik nap

ma az enyémek

Ofélia haja lebegett a vízben szőkén

fehéresszőkén hosszan

láttam a víz alján a haját úszni

végigmasíroztak a katonák rajta fekete gumicsizmákban

nem akarok többé szőke lenni

nem akarok dús hullámokat

bár bízom a felhajtóerőben

és egyre gyarapodnak a nemakaromok

durcás dacos leszek

egyszóval kezelhetetlen

mert nincs időm beletemetkezni a kék szemekbe

végigpróbálni a ruhákat

újságot olvasni

sminkelni indulás előtt

magamravágom a nappaliajtót

rigó leszek és csak röpülök

Kicsit a játékért, kicsit Berzsenyi tiszteletére,

kicsit az insomnia oldására. 

Sok-sok ember járja a városok

szürke járda-út peremét, kezük

zsebbe bújik, és hüvös újjuk az

ernyőre hajlik.

Látom, lépteik akarattalan

egyhangún posványba terelheti

mélabús az útra nem is való

félelem, kétely.

Nézem csak az autóm meleg

biztos ajtaján át, szeretném bizony

aggodalmukat elorozni, s nekik

adni sajátom. 

tél burkolja be

köddel megint szivemet

semmit se látok

sűrű köd

mézesőcseppektől 

lefolyó csillogás

lepereg a sár a falról

lepereg a homokóra a szaunában

bezárom szemem erővel

a folytonos rohanásban

a szembe verődő napsugarak elől

az erdőből ki-kibújó szúrós sugárnyalábok elől

ha egyszer úgy szaladok

hogy csak utólag tudtam elképzelni

ahogy a gyertyatartó fémes száráról visszanéz a láng

mert addigra megkerültem az utolsó bólyát

sőt már vissza is értem talán

meg se gyújtottuk 

megsokasodtak a betűk

lefejtve róluk jelentést firkáltam

cirádát

A Á B C CS D DZ DZS

valahogy így

kitalálok neked egy új nyelvet amiben csak szép betűk lesznek

és csak szép szavak

LENCSEVÉG

JANCSISZEG

mindegy is mit jelentenek

látod? ezek szép szavak

és az emberek is betűk lesznek

B aki jóllakott és mosolyog

A aki segítségre szorul

G aki kucorogva alszik csendesen 

Í aki rohan, mint a latin Í- látod? már csak a hátát látod

ZS akik már kibékülni sem tudnak

SZ akik szeretik egymást és összenéznek

E aki segítő kezet nyújt

a telefonszámok is betűk lesznek

ABE - a gasztroenterológus száma

CS - a kalandoré aki mindennemű meglepetésben benne van

QW - a magányos bosszúvágyó száma

M - a szakács száma

fejből lehet majd tárcsázni akárkit a földön

nem veszünk össze majd hogy halomban állnak a cetlik a kredencen

mert mindenki mindent tudni fog végre

egyből odatalál uticéljához

anélkül hogy egymásra fektetett szabásminták

pontozott szagattott ívei mentén tévelyegne

még volt szándék 

szétfeszített szempillasorokat

ahogy lassan csukódott rá az alkonyat

a halmokra, ahol kicsi voltam 

ahol a fehér szaggatott vonal mentén

kormányoztam bizonytalanul

billegett a föld is alattam olykor

sandán figyelt a hold

anya, kapcsold ki a holdat nem szeretem

- mondja Nóri - 

mert csak a napocskát akarom és a repülőket

dehát a holdhoz nincs távirányító kapcsoló

és konnektor sem

így inkább a reflektorral érvénytelenítem

a méla sápadt semmit

a végtelent

a borzongást az erdő közepén

szembenéz egy őz

hatalmas

őrzöm szeméből a riadalmat

belém költözött

az éj az ősz hajtja

bukdácsol - nem talál ki a fényszórásból

végre megajándékozza önmagát a sötétség szabadságával

nem bírtam tovább futó gyöngyszem lenni az választóvonal-fonal

kacskaringós önkényességén

dobokat hallgattam

a lüktetés oly sokféle volt egyszerre 

hogy hallottam az összes ember szívdobogását akit csak ismerek

és azokét is akiket egyáltalán nem szeretek

nem kapcsoltam ki a holdat

viszont elhoztam a tévét

bekapcsoltuk

a rémületből visszatespedtem a napi gondok közé

és lett minden ismét színes éles kép

letisztult hang

semmi különös

alvás

viszonylagos béke

míg a sütő digitális időmérője visszaszámol 

félkábán billegek a széken

tavaszi barkára őszi aranyavarra

és nyári viharra gondolok 

a székláb koppanásainak ütemében

ízlésterror hogy szemben almazöldre festettek egy egész társasházat

ami semmilyen évszakhoz és az aszfalthoz sem illik

az autókhoz és a járókelők szatyraihoz sem

apró bosszúság

sokat gondolok a lenövő hajtövekre

a dolgozatokra amiket meg kell még írni

a vasalnivalóra

és a vízkőre is a perem alatt

aztán fogorvosra gondolok

és a bőrömre

igen a bőrömre sokat gondolok

elvágták benne az idegeket és nem érzem a hasamat azóta sem

azóta meg teljesen bizonyos vagyok abban, hogy engem nem a bőröm határol

és nem az vagyok, ami a bőrömön belüli

számszerűsítherő űrt kitöltő

szerves anyag

meghasonlás ez

mert mikor még kicsi voltam bizony hittem feltétel nélkül

hogy a személyeket szubsztanciájuk határozza meg

- pedig az akcidencia nem akcidentális annyira még sem

mint amennyire szeretnénk

idealizálni ezeket a tavaszi barkákat,

az őszi aranyavart

a vihart és az almazöld kockát itt a domb tövében

közben mindent beleng a kenyér illata

járulék vagy lényeg?

úgy zárul néha vissza önmagába az élet

ahogy a hajnalkák rebbentik össze szirmaik 

a napsugaraktól elrejtve illatos édes lényegük

elbújok mint ők

nem mutatok többetl

halvány sziromhátuljnál neked

körbebarikádozom magam kávéscsészével, illatos fűszerekkel

telefonokkal amiket úgyse veszek fel ha csörögnek se

majd visszahívom ha van valami érdekes

és úgy zárul önmagába az élet 

ahogy a babák hüvelykjüket tenyerükbe rejtik

minden más iszapbirkózzék nyugodtan

hathúsz

hat túsz négy túsz túzok

reggeli bevásárlás reggeli kávé

reggeli hírek reggeli útnakindulás

reggeli megintkávé és levelezések

reggeli hulló sárga levelek a parkban

nap munka csinálás

kis szünet sms telefon

szünet csinálás dolog

sietség munka

ebéd

dolog 

dolog dohog 

dohos helyeken a molyok

szétfolyó órák

szétfolyó szétfolyások

a terasz kövén

telefon

hogy vagy-ok

bizizizi vagyások

fejzár szájzár

szemzár számzár

általános csend

fegyelem rend

szomszédok munkában 

kalákában parkolókorlátot támasztó szomszédok

lélegzik az aszfalt

készül beszív kifúj beszív kifúj szájon át

orron át az aszfalt

fájront játék

fájront papucs az előszobában

leves az asztalon

fagylalt kávé megintkávé ebéd után

kalákában támasztják a szomszédok a korlátot már

gyerekek kerékpárt tekernek a kerekek alá

siserehad

siserehadat babysittel a naplemente

sportrohanás

sportfogadás

láz izomláz

alattomos láz genny vér izomláz

pizzafutár piros autóban a piros lámpánál

vacsora

vers

gondolat gondolat nincs

hűtőmágnes van

alvás

álom nincs nincs álom

alvás

VALAMERRE MENNI TÁVOLODÁS IS

A LEHETŐSÉGEKTŐL.

HÁT, SZIA!

nem lesz belőlem szobor

beton hamu és por

a levegő megállt és a hideg

meg a meleg

föl-le futkározott valami égigérő paszulyon

a pokol és menny közti termikus

kölcsönhatás jegyében

hővezető gerincvelő

az égés és a jég hol így hol úgy

beleporlaszt az alvásba

lecsúsznak csömöreink a lefolyókon

csatornákon

könnyű-e kirekeszteni a nemkívánatosat 

szimpla zárcserével

vagy alattomosan költözik vissza

időről-időre belengi asztalod

tudod, szédülök sokat

valahogy mindenki aggódik valamiért

vagy valakiért akit szeret

- mert mindenki szeret valakit vagy valamit - 

a kérdés nem az hogy kit

hanem hogy kimondható-e maga a kérdés

a szeretett felé

ma megint megkörnyékezett az a vén

cigányasszony a parkolóban

nem tudom hogy az ételt a bevásárlókocsit vagy a papírpénzt akarta

de közbevágtam "a múltkor már megpróbálta kotródjék

ha nem akarja hogy hívjam a rendőrséget"

és felismert múltkorról

csaknem sírva fakadt de ki sajnálná foghíjasan

káromkodott csendesen

és úgy állít a sarokba a szédülés ma éjszaka

ahogy én a vénasszonyt elzavartam

néma zavarodottság

a következő kötelességig

szárazak szemeim

most nem kérdezhetlek

életre vonják szemhéjukat az ablakok

hajnalban még az éjszakai ragadozók szédelegnek

megrészegülve az első napsugaraktól hazafelé

alhatnék

de megtalálom az időt lassan

az időben a tettet

a tettben magamat

meggyógyulok végre - csak ez a temérdek csend egész nap

és éjszaka

alszol én meg mosolyt dúdolok kislányunk arcára

alszik sóhajt

hajnalban várom a fényt a redőny hézagaiban

akkor már nem félek soha

kelni kell elmész és várlak utána

ez a nap 

kapcsoljuk ki a tévét szerelmem

beleszorultam a várakozásba 

ha megjössz

összeveszünk aztán szempilláimmal bepislogom arcodat

Nórikám, most nyaralsz

éjszaka már hidegebb van ilyenkor

takarózz be jól

anyának pihenni kell és meggyógyulni

rajzolsz és énekelgetsz egész nap

mutatnak neked kakast nyulat

játszod telefonálunk aztán tényleg hívlak

elmeséled hol a cica és az ebédet

meg hogy nagypapi belevágott a szakállába

én pedig titokban sírok 

el akarlak hozni 

de holnap még úszni mész - dolgaid vannak

rendberakom a szobád

lesz nagy ágyad új ágyneműd párnád

szép álmaid

elolvassuk majd a könyveket együtt

festünk kék piros lila balatonokat

és anya végre megint felemel majd téged

valami naiv giccses dolgot képzeltem

mint az augusztusi harmatos gyepen

mezítláb ugrándozni a napsugarak felé

Kneipp taposókúra

meztelen szaunázó osztrákok kontra

wellness a kocsibeálló füvén 

nehéz elfogadni a lassú gyógyulást

a hőséget is éjjel a szobában

különböző nem létező de létezhető valóságokat rajzol

az esti lelkiismeretfurdalás sárga istenasszonya

a naplemente sugarai közé

a  félelem semmibe vetül hát

parttalan szemrehányások parttalan levelekben

aki tényleg szenved fordít egyet önmagába döfött tőrén

a golgota szögeire gondol - gondolom -

és elégedetten nyugovóra tér

valami naivan giccses dolgot képzeltem

harmincas befutott színésznő

ambiciózus szerelemkeresése

hogy gyereke legyen

nehéz elfogadni hogy nem lehet mindig segíteni

vagy ha elfogy a kávébab épp hétfő reggelre

különböző nem létező de létezhető valóságokat rajzol

fehér összespirálozott lapokra egy kéz

felesleges elképzelni is

vagy ilyet írni mert egyszerre csak egy történetben 

szerepelhet Pinokkió

a többi tévelygés

dezorientáltság

a skicckönyvekben jobb, ha minden lap hófehér marad

valami naiv giccses dolgot képzeltem

nehéz elfogadni

különböző nem létező de létezhető valóságokat 

hajnalcseppekben úszó sugarak

megváltás az ajtó üvegén

csak a csendet hallgatom

Z-nak 

vigília ismét mint régen

mégis ma először

még van erőm 

mindenki szuszog hallgatom nyugalomban

ránkszakadt a meleg

megálltak a csillagok ma éjszaka

a hold sem csökken ma - nem vándorol

vagy a szuszogásotok ütemére épp egyet előre egyet hátra ring

égtenger habjai között holdbólya 

hódolat, primum movens immobile!

hódolat a holdtól

a holdat giccsesen bámuló szerelmestől

és hódolat tőlem

projekcióim értelmet nyernek

önmagukra mutatnak vissza

eltüntetik a nyugtalanító űrt

a másodpercmutató 1 fokos kattanásai között  

megjöttem egyedül vagyok most

mint a feltámadásból

mindent újratanulok

egyenes háttal lépdelni írni

vizet kortyolni és üríteni is

a fájdalom kizárt a testemből

maradt a lélegzés a ringatózás és a versike

amit nem mertem volna még ott sem és akkor sem hangosan kántálni

és amit azóta már el is felejtettem

július ötödike az úr kétezerkilencedik évében

a kislányom sírt hogy hol vagyok

a szerelmem sápadtan simogatta a hátamat

az orvos higgadtan mérlegelt nem hagyott ott

én pedig nem tudtam magamról

mások szabadságon lehettek meg a Balatonon

siratták vagy élték a szerelmet

ködös kastély ez emberszobor oszlopokkal

baldachin a szülőágy felett

a termeket pedig bejárta a slágerrádió az óraketyegés 

felesleges szerkezetek

az aneszteziológus a nevemen szólított

megmutatták a kisbabát

sírt

sírtam

csak néhány jellemhiba állandó

egyébként hozzásimulnak ízületeim

az újholdfényes hidegfrontos várakozáshoz

a domboldalon a fűszálak alázattal hajtanak fejet 

minden légmozgásnak

ellesem tőlük hogyan 

aggodalom és helytelen diagnózisok

fogrozzák a  várakozást

estére elül a félelem

alvó kavics a tó iszapjában

alvó halak lebegése

holnap megfőzzük őket

holnapra felszáll a sok köd

megszáradnak a ruhák

és a tinta a szerződéseinken

villanásnyi tisztánlátás

kimerültség és alvás között

a holnapról mert

átjönnek majd a gyerekek

és rétet virágokat rajzolunk

írom a nekrológotokat

nem tudjátok levenni szemetek köldökötökről

(hommage á F.Á.)

és becseréljük

az első házasságunk

törtaranyáron

gimnazista lányok majd a kémiafüzet hátuljába írják

döntött betűkkel

persze ott az az adoniszi sor úgyse veszitek észre csak hogy

a fületekben maradt

sovány vigaszként hogy másnak sem és később sem lesz jobb

pedig egyszerűen csak nem értitek még

piha haiku

az élőköltők az énekmondók a megmondók

is lapozgatták Attila verseit kórtörténeti dokumentációját

és tisztában vannak azzal hogy

egy sor fing egy sor nád egy sor fing egy sor nád

meg hogy mi fán terem a balatonszárszói vasútszakasz

söröznek és cigarettáznak

legfőképpen cigarettáznak

nyitott könyv vagytok

tudtátok?

aztán a többieket is - akiket illet - ők végig- és felolvastak

becsülettel még a pad alatt is

Petri György nem szereti a fickándozó hallottakat

drága élő költők, ti még a fickándozó élőket sem szeretitek

haladás poétikai fejlődés főváros

sírhalom felett sírni életünk hiábavalóságán

és mindezt leírni

az igen...

édesbús hangon mikrofonba monani a felolvasó esten

a poei tragikum folytatását kicsiben

középeurópaiban

felmérni mennyi csont maradhatott és a csonton 

mennyi hús 

Lee Annácskán, szegény

szegény Annácska

szegény élő költők

fogjátok egymás kezét

erősen fogjátok

nézzétek itt éltetek - így

még párna neked a hátam,

pihenj

a nap darabjaira hullott

azért vittem neked ebédet utólag

meg lakáskulcsot

mire együttért minket ismét az 

alkonyat a templom előtt

mint régen találkoztunk

capuccinot kértem és elmeséltem hogy 

huzatban utaznak az edények a zománc-

gyárban és egy gép festékbe mártogatja őket

öcsém meg kért egy felest jelnetőségteljesen 

tudtára adta a pincérnőnek

aznap szakított

a földön járok jobbára autóval

őzek nyulak rókák cikáznak éjjel a fényszóró előtt

bár ne esteledett volna

a napfény vallásos áhítat a gyerkszoba falán

a kislányom fél tőle

vajon hány gyereket kell a világra segíteni hogy az ember megértse a halált?

A többi kismamma mondta a jógán hogy OMMM

hortyogtak a relaxációnál

nagy volt a testük és

azt hiszem csak ott voltak épp

a várakozás végett

nincs időm szertartásosan várakozni

nincs időm kivárni a várást

dolgaim vannak

eljegyeztük egymást

pécsre mentünka  gyűrűinkért

belevésték a titkomat csupa nagybetűkkel

a 160 km/h-ás sebesség

az a fekete gépkocsi mégsem riad vissza kilesni

szerelmünk mézédes perceit

sikerre ítélve várjuk mi lesz

gutta cavat lapidem non vi sed saepe cadendo

gutta cavat... lapidem cavat...

cadendo cavat... non vi cavat...

gutta lapidem cavat

meleg esőben fürödnek most a fák

és a mosott ruha a teraszon

későn esteledik

magukat állítják át az órák

időzavarba kerülök de legalább a télnek vége

felébresztettük a leandert

táncol örökre adom

ölem melegét

szemeim tüze

szemedben táncol ölem

örökre adom

szemeim tüzét

szemedbe rejtve ölem

örökre adom

örökbe adom

szemem tüzét táncolni

ölem melegét

szemem tüzét

örökbe adom táncolni

ölem melegét

eljátszotta mint egy gyerek

hogy felépített mindeneket

ici-pici házikót hét ökrös szekeret

szeretőt óperenciás tengert

üveghegyet és lencsilányt

gyáva, eljátszotta a csalást

bűnődést - megbocsájtást

a gyáva feketén-fehéren

olvashatott volna valami vaskos

orosz regényt ahol

köpönyeg kalaphoz

és a hitetleneket évezredekig fektetik

egy egyenesnek látszó úton 

a megváltás előtt

-pedig lehet hogy minden egyenes lemniszként fut vissza önmagába

különben hogy hihetnénk hogy a párhuzamosok találkoznak a végtelenben

mely elengedhetetlen feltétele talán a létezésnek - 

vándorvesék arisztotelészi logikája

nomeg hogy az ördögéknél hogy szokás a féldimenziókban

konyakban orgiázni

mi mindent nem tesz az orosz tél ott

a fél-tél meg itt

a gyáva ül a szobában

a tévében meg síelnek

 messiástudatunkról

mindannyian önmagunknak

ott volt csak figyelt - nem beszélt

ha beszélt sem mondott semmit

csacsogott

muffinreceptről bajnokságról és parfümökről - esetleg

aztán csak odaénekelt egy világot a nagy fehér hiátusba

amit 10 perc csend

vagy egy fecni vagy egy darab agyag hagyott neki

kimondta amit gondoltál

és feloldozott

megszerettette veled ellenségeidet

és nem kell szégyellened magad

a tükör előtt többé

majd szégyelli ő

- te birka!

sejtette már a reggelt a redőny

a friss levegő is elfogyott a szobából

én meg csak visszacsuktam a szemem

átkaroltál - vagy én téged

kicsi voltam akkor, mint mondjuk egy vízcsepp

valami harmatos mezőn faágon

legördültem egy pókhálóra

prizma voltam

fény voltam

víz voltam

tiszta voltam

és pókháló akartam lenni

látszólagos szimmetria

szabályos tökéletes geometria 

torzult megvalósulása

az az átkozott "isten tervez pók végez" dolog

odaültem hát csak a pókfonálra 

és szórtam mindenfelé a színeket

burok a sötétség

éjszaka van ködös ég

holdfény sincs csak a kétség

az emberi önállóságban

megint gyenge vagyok

össze-vissza kalapál a szívem

zihálok felszaladni a lépcsőn

a torokfájás a köhögés

kínoz

szeretnék pihenni

telefonálnak

felkelek

szeretnék pihenni

köhögök

felkelek

szeretnék pihenni

kakaóscsigára és szeretkezésre gondolok

felkelek

milyen értelmetlen

jégdarabokat vágott a járdára az olvadás

a szilánkokon már játszottak a sugarak

én meg azt a teásbögrét akartam a földhözvágni

vagy valahová csak nagy robajjal

sok szilánkká kényszerítsék a newtoni erők

de nem

viselkedek

elmosogatok

elmosogatom

visszateszem és végülis

a vízzel folyik le a düh és a zsír is a lefolyóban

mire kitakarítottam a konyhát

és kiengedtem a molylepkéket a kakósüvegből

azt hiszem megbocsájtottam

mindenért

pálinkát töltünk körönként

és lassan a valóság darabjai

összerendeződnek

hogy ne egyedül legyenek az összetartozók

vajon meg kell-e bocsájtani

a test-lélek ellen

pillanatnyi örömért

elkövetett bűnöket

vagy elítélheted pont mint a zsebtolvajt

a tesco parkolóban

bankkártyát letiltani nem olcsó

időigényes

csalódni meg - ki tudja

ostobaság?

a végén pedig így is úgy is jön egy taxi

elviszi mind.

Ma reggel. Nehéz volt kelni, az apukám vitt

mint gyerekkoromban

vele autóztam mindenfelé 

vizsgáztam egy unottarcú tanárnál

csak-csak elnevette magát

a pillangó szárny egyik oldala

szürke a másik színes – mondjuk

hiányos biológiai ismereteink tudatában

képzeljük például így -

boldog a puszta létezés-röpdösésben

sem víztől sem ételtől

virágillattól részegül

és neki tényleg mindegy hogy te honnan is nézed

visszatalál önmagához

mesélem mintha

most akkor elmagyaráznám kedves, hogy

miért is nem vagy olyan boldog

ahogy egy halom tégla közt elvárható lenne

pedig csak megtörténsz te is 

ahogy én történek veled a hallgatásban

a konyhában

egy korty kávéban

és ahogyan szeretnék mindentől távol bort inni

a férfival

az ő vörösborát

akkor amikor csak rám figyel

könnyeden lehet nevetni

nevetni és csacsogni

meghallgatja a tündérmesémet

akármit

végülis akármit

és amikor már nem az üvegben kavarog a borgőz

te akarok lenni teljesen

mert nem bőröd a határvonalad

és nem az én bőröm a vége annak, hogy én

engedlek én lenni ha tényleg figyelsz

engedlek

I.

a hideg harap

gőzgomolyaggá veri fel a lakás levegőjét ajtónyitáskor

mint a kávéra a tejhabot öcsém

én pedig ebben a kávé és termikus kölcsönhatás

gőzben olvastam el a szövegeket

napokon keresztül

szerettem volna írni de jobbára csak latin szavakat gyakoroltam

türelemre van szükség

és még mindig nem tudok önzetlenül kedves lenni

szégyellem magam

megbántani azt aki gondol rám pedig rajzolhatnék

vidáman pöfögő kisvonatot tájjal a szívébe

II.

karácsonyra igazgyöngyöt kaptam

és levágtam a hajamat majd kopaszra

közszemlén minden arcrándulásom

és míg beléjük feledkezel meglesem mire gondolsz

voltam vörösen tétova hófehér bőrrel vérszegény

 szőke – fehér  aztán szinte semmi

 feketén veszélyes különböző hosszúsággal

most eredeti és kopasz

nincs hajam

hajszálaim kukában

megmentem magamnak azt ami csak az enyém

neked a tiédet

III.

autóba ülünk és  végigszáguldunk a pályán

a sebesség áhítata elcsendesít

Milánóban a reptéren felszálláskor keresztet vetett mellettem egy férfi

nem járok templomba

és ez így jó

gyorsan vezetsz szerelmem

ha kérlek

és ez így jó

IV.

 három városban laktam

az első költözésemért a volt férjem nagyon hálás – gondolom

dombok között pedig minden megnyugtatóan szelíd

és az ég kupolája nem úgy borul fejedre mintha

egy nagy tányéron pici falat lennél

amit éppen feltálalnak

a nagy NAGYEVŐNEK

V.

használtam azokat a szavakat hogy

narratíva szubtextus poézis

télosz ideoszinkretikus

hermeneutika

posztkolonializmus és esszéisztikus

de nem írtam levelet a Tanárnőnek

V.

végül

nem ez a legjobb

a legjobb titok